Azért persze maradtak még aggodalmak és a félelmek. Wulfgar itt hagyott bennünket – nem tudom hová ment –, és én féltem az elméjét, a szívét és a testét. De elfogadtam azt, hogy ezt az utat ő választotta és hogy ezért a három dologért – az elméjéért, a szívéért és a testéért – távozott közülünk. Imádkozom, hogy útjaink ismét keresztezzék egymást, hogy megtalálja a hazavezető utat. Imádkozom, hogy kapjunk hírt felőle, ami vagy eloszlatja félelmeinket vagy arra késztet minket, hogy kerekedjünk fel és keressük meg.
Lehetnék türelmes és győzködhetném magam, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. Ha az őérte érzett félelmeimen merengenék egész nap, egész létem célját tagadnám meg.
És ezt nem fogom megtenni.
Ehhez túl sok szépség van a világban.
Túl sok szörnyeteg és túl sok zsivány.
És túl sok vidámság.