Jean-Loup Verdier dj-ként dolgozik a Rádió Monte-Carlo éjszakai műsorában. Egyik éjszaka különös hívást kap: a vérfagyasztó hang beszélgetésüket 2 szóval zárja le: Én gyilkolok...Nem sokkal később a kikötőben 2 holttestet fedeznek fel. A gyilkos lenyúzta az arcukat...
Nagy kő esett le a szívecskémről, mikor végre befejeztem ezt a lexikoni méretű könyvet. Kevéske időmnél fogva több napig tartott az elolvasása, de nemcsak az oldalszám miatt. G.F. ugyanis elnyújtotta a történetet, mint nagyanyám a rétestésztát. Pedig van itt minden, ami kell: kaszabolós, hidegvérű, őrült gyilkos, vérben tocsogó áldozatok szép számmal, ,, magányos farkas" - típusú nyomozó fájdalmas múlttal, szerelem és halál. Ennek elllenére az egész vhogy nem áll össze, hiányzik a habarcs, ami összetartja az épületet. Vagy a cement, tökmindegy. Mintha a szerző nem tudná mit akar igazából, ide-oda ugrál szereplői nyavalyái közt. De mindez nem tekinthető nagy hibának egy elsőkönyves írótól, pláne, ha azelőtt komikus volt. Ha ebből a szemszögből nézzük, akkor ez egy jó regény, ha ,,írói" megvilágításban, akkor csak közepes. De gusztus dolga, mindenki saját ízlése szerint ítéljen.